Prolog

Sötét éjszaka volt, a hold már fenn ragyogott az égbolton. Csak egy ember van, ki még ilyenkor is a csillagokat nézi a kinyitott ablakon keresztül, reménykedve, hogy anyja ismét visszatér közéjük. De nem, ő már békében nyugszik. A lány egyszercsak hátrapillant, mintha zajt hallana-apja megint ittasan jött haza. A lány úgy dönt, lemegy a parkba egy kis friss levegőt szívni : ,,Apa sosem engedi, hogy későn menjek ki az utcára, szerinte ilyenkor szívtelen, bűnöző alakok járkálnak. Mostanába viszont kezd apa is olyan lenni, mint ők."-gondolta. Lefelé vette az irányt, a lépcsőkhöz. Próbált úgy lemenni, hogy ne nyikorogjon lába alatt a padló, nehogy apja észrevegye és hozzávágja megint a sörös üveget, ami múltkor széttört karján, majd sebet okozott. Sebet okozott karján, s egyaránt szívémben is, amiért ennyire megváltozott. A lány próbálkozása sikerült: épségben kijutott a házból.
 A parkban sétálgatva nagyon fázott, és félt. A szörnyű esti mesék nevezhetőek horrornak, melyeket apja mesélt esténként a parkról s ezek a lány tudatáig jutva még jobban félt. Elkezdett futni-nem látta utát, mégis menedéket keresett, ahol meghúzhatja magát estére. Hirtelen fékezett le, mikor meglátott egy padot, és leült. Abban a pillanatban, ahogy térdeit felhúzta, egy fiú jelent meg. A fiúnak jól belőtt barna haja, elegáns mégis laza öltözete, és zöldeskék szeme volt.
-Hey..öhm..Te mit..Mit csinálsz itt ilyen későn? Tudtommal ilyenkor csak én vagyok itt egyedül ezen a padon. Az egész park pedig kihalt.-szólt a lányhoz.
-Bocsánat! Nem akartam elfoglalni a helyét! Már megyek is!-hangja olyan vékony volt, hogy saját maga is meglepődött rajta. Épp indulni készült, de egy kar megérintette melytől teljesen libabőrös lett, és kénytelen volt megfordulni.
-Nyugi, csak vicceltem, tőlem még egy véreb is ülhet ott, ahol én! Ha nem kell menned, maradj egy kicsit!-mondta. A lány hevesen bólintott, viszont lába elé ezúttal nem nézett, ezért csak arra eszmélt fel, hogy ott ül a fiú ölébe.
-Jólvan kislány. Tőlem így is ülhetünk, bár akkor nem köszönthetek újévet teljesen a szemedbe nézve.-mondta.
Elgondolkozott..Mennyi idő eltelt, és észre sem vette, hogy aznap van szilveszter. Az idő szalad, mi csak sodródunk az árral. Ha valakinek nincs életcélja, az is lehet, hogy benn a szobában ülve a televízió előtt görnyedve hal meg egy chips-szel a kezében. A lány gondolataiba merülve észre sem vette a fiút. Egész végig szólítgatta, de ő csak bámult előre.
-Sajnálom. Mit is mondtál?
-Csak azt kérdeztem, miért vagy itt, és miért nem otthon vagy a barátaiddal. Gondolom furcsa lehet egy olyan személlyel tölteni a szilvesztert, mint amilyen én is vagyok.
-Apa soha nem engedett el sehova. Főleg estefele. Barátaim sincsenek, a középiskolában mindenki bunkó volt velem. Úgy gondolom, nekem a könyveim a barátaim. Tudom, hülye kis elmélet , de hát ez van. És ön?
-Már jó ideje itt vagyunk, mégis most veszem észre, hogy magázol. Miért? Mondd, miért? Ennyire öregnek nézek ki így huszonnégy évesen?!-röhögte el magát. ,,Még lenne is esélyem nála. Áhh hülye vagyok."-gondolta magában a lány.
-Jahh bocsi, nem gondoltam volna, hogy két évvel idősebb fiúval állok szemben. Apa mindig azt mondta:,, Magázni kell a nálad az idősebbeket! Ez így illik!"
-Látom te vagy apuci pici lánya.-dörzsölte meg az orrnyergét, majd folytatta.-Nos engem nyugodtan tegezhetsz. Amúgy én mindennap ide szoktam jönni, olyan kellemes az idő, és jó kiszellőztetni a fejem, miközben bámulom a csillagokat. Tudod, a közelben van egy tó, mindig kíváncsi voltam rá, mi lesz a kacsákkal, mikor befagy. Akkor jöttem ki elsőnek, aztán szinte törzshelyem lett. Eddig mással nem találkoztam csak veled. A szilveszterem pedig: hagy nem mondjam milyen lett volna, ha el nem jövök. Meghívtak a haverok egy házi buliba, de ha ott maradok mondhatni állattá változom. Inkább lejöttem ide. Nem ülünk be valahova?!-magyarázta. Az utolsó mondatánál a lány megijedt. Lehet, hogy le akarja itatni, aztán meg leütni, csakhogy szórakozzon. Nem! Ilyen eszébe sem jutott neki, mert a fiúnál biztonságban érezte magát. Adott neki egyfajta nyugalmat. Azért ijedt meg, mert egy árva vasa sincs, és kicsit kellemetlen ez neki.
-Hát ő..Nem lehetne most itt maradnunk?! Nem hoztam magammal pénzt.
-Ezen nem múljon, gyere! -mosolyodott el, és megfogta a lány kezét, hogy felsegítse álló helyzetbe. Elindultak a város felé, és a karaoke bárnál megálltak. A lány furcsálta ezt a helyzetet, mindaddig míg a fiú ki nem nyitotta az ajtót.
-Én itt dolgozom. Ilyenkor nem szokott nyitva lenni, viszont van hozzá kulcsom, ezért bármikor bejöhetek.-nyitotta ki az ajtót. Leültette a lányt, ő pedig énekelni kezdte ezt:

If I don't say this now,
I will surely break.
As I'm leaving
the one I want to take.
Forgive the urgency
but hurry up and wait.
My heart has started to separate...

Oh oh oh, oh oh oh,
be my baby
oh oh oh, oh oh

Oh oh oh, oh oh oh
be my baby
and I'll look after you

There now, steady love,
so few come and don't go.
Will you won't you,
be the one I'll always know.
When I'm losing my control,
the city spins around.
You're the only one who knows,
you slow it down.

Oh oh oh, oh oh oh,
be my baby
oh oh oh, oh oh  (...)                                                                             

What's mine is yours

to make your own.

Oh oh oh, oh oh oh,

be my baby

oh oh oh, oh oh 4x

Miután végzett a dallal. Így szólt a lányhoz: 

-Tényleg, nem is kérdeztem: Hogy hívnak?

-Ez szép dal volt. Az én nevem Enn Taralin. A tiéd?

-Louis William Tomlinson.-fogott kezet Enn-nel. 

-Nagyon ismerős vagy nekem! -mondta döbbenten.